Nem mondottamé ezeket arettentö szokot. agazdagokrol. jaj néktek gazdagoknak. mert meg vagyon ati. vigasztalástok., jaj néktek, kik most meg elégedtetek, mert éhezni fogtok, jaj néktek. kik most nevettek. mert sirni, és jajgatni fogtok. luk. 6. 24. 25.

Storophila. nem tudom uram hogy hól vagyok., mert mind ezek abeszédek. fel háboritották elmémet, ha azt nem hinném, hogy az Isten gond viselése rendel ezen a világon mindeneket; véghetetlen bölcseségel., nehezen foghatnám azt meg. hogy az Isten igy bánnyék az emberekel.

A kristus., Miért azt. hiszem ezt még apogányok is igy tarttyák, mert kérlek. mit jelent a homerus ket hordoja. a melyeket jupiternek ád. a melyek közül azegyik tele világi jókal, a másika pedig nyomoruságokal. hogy azokot egy más után osztogatya, az embereknek, salvia. de timor. dei. 1. 2. C 33. socrates nem mondgyaé azt. hogy a fájdalom és a gyönyörüség ugy öszve vannak kötve. hogy szükség képen, egyik amásikát követi, valamint a kutban aveder. hogy egyik fel jő, a mikor a másik le megyen, kedves storophilám. eszerént folynak tehát a dolgok. senkinek nem lehet meg kostolni ez életben, és a másikában is. anyugodalomnak kedveségit. miért tsudálod tehát az illyen rendelésit az Istennek, mivel az emberi dolgokban, tsak nem mindenben., kevés olyan örömet láthatni, a melyet vagy meg ne elözné, vagy ne kisérné a szomoruság. az Evangelium azt mondgya hogy az aszszonyi állatnak, mikoron szül, fajdalmavagyon. mert el jöt az ö orája. de mikor szülte azö gyermekét az után nem emlékezik meg az ö fájdalmárol. mert örül hogy ember születet evilágra joan. 16. 21. abizonyos, hogy a mely örömet meg elöz akeserüség., az az öröm. az után kedveseb lészen. igy az egésség is kedveseb a hoszas betegség után. mint sem amikor mindenkor jo egésségben, vagynak., egy ollyan munkás a ki nehezen munkálodta földét. kedvesebben. varja az aratást. és a reménség a melyel várja a bö termést, el felejteti véle. sok fáradcságit. ezért mondgyák közönségesen. hogy a keserüség, az édességet követi. és hogy a rosa. el rejti a tsipkét.

Storophila. meg világositottad uram az én homályos elmémet.

(III. A Keresztnek királyi uttya: 274)


Előző oldal | Következő oldal